Öröm az élet az új Qashqai-jal

A Nissan erre az évre ismét újra rajzolta legkedveltebb városi crossover-ének, a nehezen kimondható, és még nehezebben leírható Qashqai nevű modelljének sziluettjét. Legújabb autótesztünkben részletesen is elemezve az autót, hamar rájöttünk, ennél jóval többről van szó.

Az elmúlt években több autót is tesztelhettünk az Autó Máté jóvoltából. Volt köztük kicsi és nagy, olcsó vagy éppen nagyon is drága. De egészen biztosak vagyunk benne, hogy ennyire jó autót még nem kaptunk ezidáig. Elfogultnak tűnhet ez a kijelentés, főleg úgy, hogy az új Qashqai semmiben nem rekorder. Csak minden eleme nagyon jó, így áll össze egy tökéletes társsá.

Minden autógyártó arra törekszik, hogy valami különlegessel ragadja meg a leendő vásárló figyelmét. Különösen igaz ez a városi terepjárók nagyon is túltöltött piacára. Aki nem tud valamilyen különleges nyuszit előhúzni az autógyártás varázskalapjából, arra bizony rászárad a készlet, bármilyen nagyra is fújták most a SUV-ok lufiját az elkényelmesedett, ám egzisztenciával bíró nyugati világbeli autóvásárlók. 

Ezért aztán okkal keressük a Nissan új modelljén azt a különleges megoldást, amitől magyarázhatóvá válik, hogy miért keríti hatalmába az embert a „kell, de azonnal” érzése. Eláruljuk: nincs ilyen. Egy egészen más utat jár a japán-francia autógyár. Mert rájött arra, hogy az extravagancia fontos dolog, de az ember végső soron mégiscsak társas lény. Ezért nem feltétlenül egy ritka műtárgyat, vagy egy rakétát kell adni neki. Hanem egy társat, aki mellett biztonságban érzi magát, akivel megoszthatja a szürke hétköznapok minden örömét, de akár gondját is. Egy olyat, akit mindenki megnéz, de senki sem irigyel, aki mindig kész segíteni, de sosem panaszkodik. Szóval aki tökéletes, vagy legalábbis majdnem az. Ez lett végül a Qashqai.

Az autó külseje jó illeszkedik mind a Nissan új látványvilágába, mind pedig a mai autók passzív-agresszív megjelenési trendjébe. A technológia fejlődése már vagy tíz éve elkergethette volna a hatalmas és bamba lámpatesteket az autókról. De a tervezők nem találtak költséghatékony módot arra, hogy száműzzék a „tágra zárt szemeket” az autóik sarkairól. A Nissan végre meglépte, és minden elismerés megjár az eredményért. A városi terepjárók általánosan ormótlan dobozából a vad LED lámpákkal varázsoltak egy kívánatos, szemnek tetsző formát. A szépség persze elsősorban izlés dolga, de aki erre a formára elhúzza a száját, még nem lépett túl a lovaskocsik múltidéző formavilágán. Az általunk tesztelt modell gyöngyházfehér színben tündökölt, de belelapozva az internetes katalógusokba, hamar kiderült, hogy nincs szín, ami ne állna jól az autónak.

A Qashqai már kívülről is nagynak tűnik, és nem is akar kicsinek látszani. A nagy felépítés konszolidált úttartást feltételezett, ám a tesztek során kiderült, magas súlypontjához és nagy méretéhez képest ha nem is kanyarvadász, de kicsit sem csökkenti a kanyarodás közbeni biztonságérzetünket. A beltér szintén tágas, és ebben nagy szerepe van a vizuális trükköknek, melyeket a Nissan tervezői használtak az utastérben. Bőséges helykínálat várja az utazni szándékozókat úgy elől, mint hátul. Régóta vadászom az olyan autókat, amik nem egyszerűen csak léteznek és rendelkezésre állnak egy utazáshoz, de beszállás után szinte körbevesznek, funkcionalitásukkal kvázi otthont teremtenek. Az új Qashqai teljesíti ezt az – elsőre valóban furcsa, és egyáltalán nem tudományosan megalapozott – kritériumot is. Ezt úgy éri el, hogy az ember közben nem kap klausztrofóbiás rohamot az agresszíven ráhajló műanyagoktól. Sőt, a mérnökök figyeltek arra is, hogy amit a kezünkkel elérünk az utastérben, annak kellemes tapintása legyen, így keltve folyamatosan azt az érzést, hogy egy igazi prémium autóba ülünk. A tesztautóban panoráma üvegtetőn nézhettünk egy szebb világba. Nem túlzok, ha azt mondom, ezt a kiegészítőt felirathatóvá tenném az orvosokkal. Mert ennél hatékonyabb depresszió elleni megoldást autóban még nem láttam. Annyi fényt enged az utastérbe, hogy bárkivel megszeretteti előbb a hátsó üléseken az utazást, majd aztán idővel akár az életet is.

Az autót egy 1.3-as, turbós benzinmotor hajtja. Itt megint az előítéleteink visznek minket tévútra, hiszen nehezen hihető, hogy a nagy karosszéria mozgatására elég lesz ez a lökettérfogat, még ha turbóval is van megvadítva. Aztán menet közben cáfolódnak megint kritikus gondolataink: utcai versenyeken ne induljunk, de igazából nincs olyan közlekedési helyzet, ahova a több mint 150 lóerő dinamikája és ereje ne lenne elég. Pont ahogy a cikk elején írtuk. Nincs tele lóerővel, hanem pont annyi van belőle, amennyi kell. Azért van, ahol szembetűnő, hogy a marketing osztály sem hagyta békén a Nissan tervezőmérnökeit. Ezért lett az új Qashqai Mild-hybrid, ami annyit jelent, hogy valahol az autóban van egy elektromotor, ami segíti a benzinmotort. Hogy hogyan, és miben, az a teszt alatt nem derült ki. A műszerfalon semmi jele nincs az ampervadászatnak, vagy éppen a zöld energia bármilyen jellegű felhasználásának. Először furcsálltam, hisz minden gyártó büszkén vetíti az egérmozit a kijelzőre, hogy autója modernségét bizonyítsa. A Qashqai-ban ennek nyoma nincs, és pár óra kellett, hogy rájöjjek: nincs is rá semmi szükség, nem kell engem vakítani.

A műszerfal és a központi kijelző természetesen a mai divatnak megfelelően teljesen digitális. Nem lehet rajt állítani ezer féle színt, mindenféle varázslatot. Mégis mindent mutat amit kell, nem tolakodóan, ízlésesen. Pont ahogy egy igaz társtól elvárjuk. Vezeték nélküli telefontöltés, és Apple Carplay, valamint minden a kategóriában elvárt biztonsági kütyü benne van az autóban. A Qashqai nagyon bölcsen nem akar választani sem. A hagyományos USB csatlakozók lassan kikopnak az autókból, míg az újfajta USB-C-k még nem terjedtek el. Ezért a nissanosok gondoltak egy merészet, és mind a két típusú csatlakozóból raktak az autóba előre, hátra is. Van módválasztó, de ez sincs túllihegve: normál, sport és eco. Ezt sem fogjuk sokszor kapcsolgatni, hisz normál módban is jól ugrik, a sport inkább megint csak marketingfogásnak tűnik. Amit viszont kötelezővé tennék minden autóban, az a Head Up Display. Ez a kiegészítő a sebességet, és egyéb fontos, illetve kevésbé fontos adatot képes a szélvédőre vetíteni. Azon túl, hogy elképesztően jól néz ki, tényleg sokat segít abban, hogy az útra figyeljünk. Ráadásul egyáltalán nem zavaró a megjelenítés. Most fordult velem elő először, hogy nem a telefonom navigációját használtam, hanem az autó sajátját. Mert ez utóbbit a Qashqai elém vetítette, ami már szinte viccesen egyszerűvé tette az útkereséseimet a világban.

A teszt során az autó fogyasztása 6-6,5 liter között mozgott. A szabályokat többnyire betartva, a családot mindenhova szállítva sikerült ezt elérni, így a fogyasztásra biztos senkinek nem lesz panasza. A tesztautó ára valamivel több mint 12 millió forint volt, ami megint úgy lett belőve, mint az egész autó. Nem kevés, és nem is sok: majdnem tökéletes. Amit ez az autó adni tud annak, aki őt választja, messze meghaladja azt az árat, amit kérnek érte. Ezzel a „társad vagyok” érzéssel, amit közvetít, elérte azt, amit még egyetlen tesztautónak sem sikerült: nehéz szívvel adtam vissza az Autó Máténak. Talán még találkozunk…